Fandom

BIONICLE Wiki

Mata Nui Monda

175pages on
this wiki
Add New Page
Vitalap0 Share

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.

A Mata Nui Monda egy képekkel illusztrált blog volt a BIONICLE.com oldalon 2010 első felében. Az új fejezetek hétfőnként én csütörtökönként jelentek meg.


1. fejezetSzerkesztés

Mata Nui vagyok. Eredeti formámat a Spherus Magnán készítették több mint százezer évvel ezelőtt. Azért építettek, hogy saját világomba visszatérve, elvigyem a rendet az ott élő népeknek, de útközben eltévedtem. Régi és új barátaim segítsége adott még egy utolsó lehetőséget.


2. fejezetSzerkesztés

A Spherus Magna legnagyobb darabján találtam magam, amelyet a túlélők Bara Magnának neveznek. Az Életmaszk segítségével létrehoztam egy új, kisebb testet magam számára, és többet tanultam arról, mit jelent a kötelesség és a barátság, mint robot létem évezredei alatt. Ennek során több jó ötletet kaptam arra, hogyan szabadíthatom fel népemet, akik régi testemben továbbra is Makuta szolgái maradtak.


3. fejezetSzerkesztés

Egyszer régen… Réges régen a Spherus Magna világa gazdag volt és nyugodt. Azonban miután felfedezték egy hatalmas energiaforrást a bolygó magjában, népei egymás ellen fordultak. A különböző érdekekért harcosok küzdöttek egymás ellen, a csaták hevessége pedig, már-már széttépte a bolygót


4. fejezetSzerkesztés

Egyszer régen… Felismerve, hogy világukat veszélybe sodorták, a bölcs, de esendő Nagy Lények egy óriási robotot építettek, hogy az óvja meg a bolygót a rombolástól. Az energiaforrása azonban nem volt stabil, és egy robbanás szétszórta a bolygó felszínén ennek a fémóriásnak a darabjait.


5. fejezetSzerkesztés

Spherus Magna múltja lehet az én jövőm kulcsa. Csak két dolog akadályoz meg abban, hogy felszabadítsam népemet: meg kell találnom annak a módját, hogyan javíthatom meg és tölthetem fel energiával a régi robotot, és hogyan szerezhetek engedélyt annak használatára. Úgy érzem, egyik sem könnyű feladat.


6. fejezetSzerkesztés

Egy Agori falulakó nyomát követve messzi északra, megtaláltam őt is, és kutatásom célját is: egy masszív energiahordozót, amely el tudná látni energiával a Bara Magna robotját. Ez nagyon régi, és nem stabil, de ez az egyetlen lehetőségem, hogy megmentsem népemet a szenvedéstől.


7. fejezetSzerkesztés

Most következik a nehezebb feladat: meggyőzni a Glatorian és az Agori népet, hogy átengedjék nekem új mega-falujuk használatát, amely a korszakokkal ezelőtt felrobbant, meghibásodott robot anyagából készült. Mindazok után, amiket elszenvedtek, a legutolsó dolog, amit szeretnék, az, hogy elvegyem újonnan megtalált biztonságukat. D meg kell őket kérnem – népem sorsa függ válaszuktól – és úgy sejtem, a jólétük is ettől az összetört robotburkolattól függ.


8. fejezetSzerkesztés

100,000 évvel ezelőtt… Hibáikból okulva, a Nagy Lények kétségbeesetten építettek egy új, még nagyobb robotot. Ebbe a gépbe intelligenciát is betöltöttek, és feladata lett, hogy a kozmoszról is szerezzen ismereteket. Így jöttem létre én, egy óriási robot értelmes agyaként. Kisebb lényeket helyeztek el bennem, hogy gondoskodjanak belsőm működéséről. Legrégebbi emlékeim a Spherus Magmán történt aktiválásommal kapcsolatosak.


9. fejezetSzerkesztés

100,000 évvel ezelőtt… Biztonsági intézkedéseket vezettek be a hat Toa harcos személyében, az előre nem látható szerencsétlenségek ellen. Senkinek sem volt még halvány elképzelése sem arról, milyen fontos szerepe lesz ennek a hat lénynek számtalan élet megmentésében.


10. fejezetSzerkesztés

100,000 évvel ezelőtt Éppen időben készültem el. Amint elhagytam hazai bolygómat, energiával feltöltött protodermisz szivárgott ki a planéta magjából és olyan hatalmas robbanást okozott, amely két hatalmas földdarabot taszított bolygó körüli pályára. Ezekből alakult ki a Bota Magna, a dzsungel hold, és Aqua Magna, az óceánok világa. Azt a sivatagos világot, amely ezek után megmaradt, a túlélőt átnevezték Bara Magnának.


11. fejezetSzerkesztés

A falu véneitől ígéretet kaptam, hogy használhatom a robotot. Újonnan felfedezett energiaforráson lehetővé teszi az irányítást, de folyamatosan figyelemmel kell kísérnem az ősi rendszereket, és beállításokat kell végeznem rajtuk. Itt nincs matorán, hogy szabályozza ezt a testet. Az Életmaszk segít ebben, de még így is kétségbeejtően nehéz irányítani. Ettől függetlenül, jó érzés ismét egy erőteljes robottestet irányítani.


12. fejezetSzerkesztés

Halvnyan érzékelem régi testem, amint ott áll a vizes holdon. Habár már nincs hatalmam fölötte, tudom, hogy harcok folynak az egész robotban, amelyet Teridax, a Makuta ural most. A Toa és matorán, amelyet oly sokáig figyelmen kívül hagytam, most hiábavaló küzdelmet folytatnak, hogy megszabaduljanak attól a gonosztól, amelyet én hagytam megerősödni. Segítenem kell nekik! De hogyan?


13. fejezetSzerkesztés

Makuta érzi, hogy figyelem, és tudom, hogy engem is meg fog támadni. Gyorsan fel kell készülnöm. Legelőször a lábamnál lévő apró alakokat kell biztonságba küldenem. Ez után el kell végeznem azt a munkát, amiért építettek: ismét egyesíteni a három világot. Csak remélni tudom, hogy ez a robot forma és energiaforrása elég lesz a feladat elvégzéséhez.


14. fejezetSzerkesztés

95,000 évvel ezelőtt… Létezésem legnagyobb részét más világok felkutatásával töltöttem, figyeltem kultúrák kibontakozását, mértem és elemeztem a csillagok és bolygók táncát. Egy idő után a fémtestemen belül munkálkodó lények létét természetesnek vettem, nem törődtem velük és állandó civakodásaikkal, és a külső univerzumra figyeltem. Ez a nemtörődömség véget nem érő fájdalmat és szenvedést okozott nekem és apró dolgozóimnak.


15. fejezetSzerkesztés

Testem belsejében, a dolgozók fáradhatatlanul gondoskodtak a gépezetről, kijavították a hibákat és az évek tízezrei során elhasználódó részeket. Legtöbbjük, mint a Toa és a matorán, elégedettek voltak szerepükkel. A Makuta népség azonban hatalomról és dicsőségről álmodott. Nemtörődömségem számos lehetőséget adott nekik a cselszövésre és az összeesküvésre.


16. fejezetSzerkesztés

Az energia átfut a testemen, ki egészen a fém ujjhegyekig, és megkezdi a két hol egyesítését Bara Magnával. Nem egyszerű feladat ez, és teljes figyelmet kíván. Miközben új pályára helyezem a két holdat, érzem, hogy Makuta közeledik. Fogy az időm.


17. fejezetSzerkesztés

Kétségbeesetten próbálom meggyőzni Makutát, hogy együtt kell működnünk, mert így mindent és mindenkit megmenthetnénk. De ahogy sejtettem, értelmetlen hatalomvágya minden logikát eltöröl. Mindketten tudjuk, hogy kemény ütéseket fogunk egymásra mérni, és nem vagyok abban biztos, hogy új testem állni fogja a megpróbáltatásokat. Régi testem erős, ez az új nem stabil. Mégis kockáztatnom kell.


18. fejezetSzerkesztés

Az első ütések előtt érzékelem, hogy ismerős lények menekülnek el a Makutától. Figyelmemet kissé megosztva érzékelem, amint a bátor Tahu és egy furcsa Fény Toa harcol a szabadságáért. Őket az új, sárga Rahkshi követi. Makuta nem ülhet nyugodtam a babérjain.


19. fejezetSzerkesztés

Makuta megtámad engem! Erőt merítve az Életbaszkból és nem stabil energiaforrásomból, képes vagyok féken tartani ezt a gonosz lényt, de nem tudom legyőzni anélkül, hogy a belsejében lévő saját népemnek ne okoznék kárt. Ez a harc elvonja a figyelmemet Spherus Magna egyesítéséről, de ha nem tudom legyőzni Makutát, akkor nem is lenne értelme. Csak találgatni tudom, meddig tart ki az erőm…


20. fejezetSzerkesztés

Mintha ez még nem adna okot elég aggodalomra, most Makuta megtámadja a Glatorian és Agori barátaimat is. Ebben a pillanatban nem tudok rájuk figyelni, bármilyen kétségbeesett helyzetben legyenek is. Talán sikerül elterelnem Makutát lábunk alatt mozgó barátaim közeléből.


21. fejezetSzerkesztés

1,000 évvel ezelőtt… Sok-sok év után utazásom vége fele közeledett. Visszatérőben arra a bolygóra, ahol készítettek, hogy végső küldetésemet teljesítsem, egy nagyravágyó Makuta támadásba lendült. Teridax működésképtelenné tette a rendszereimet és robottestem becsapódott Aqua Magnába, az óceánok holdjába. Ott szunnyadtam ezer évig.


22. fejezetSzerkesztés

1,000 évvel ezelőtt… Automatikus rendszereim elfedték arcomat, testem egyetlen víz fölé emelkedő részét. Egy mesterséges tűzhányót hoztak létre, körülvéve buja dzsungellel, jeges hegycsúcsokkal és mély tavakkal, sivatagokkal és barlangokkal. A Toák ide hozták erre a paradicsomi szigetre a matorán dolgozókat és átalakultak Turaga vezetőkké, hogy irányítsák a matoránt. A robot univerzumon belüli lét emlékeit mindenkiből kitörölték, a Turaga nép kivételével.


23. fejezetSzerkesztés

1 évvel ezelőtt… Makuta Teridaxnak azonban további tervei voltak. Nem elégedett meg azzal, hogy alvó állapotba hozott, kitalálta, hogy Makuta társait megsemmisíti és átveszi az uralmat hatalmas robottestem fölött. Matoro, a bátor Toa önfeláldozása révén testem életre kelt, de Teridax ellopta robot formámat, mielőtt magamhoz tértem volna. Kipenderítettek saját testemből, és az Életmaszk foglya lettem.


24. fejezetSzerkesztés

Érzek egy különös, belső csiklandozást – ez az Életmaszk. Tudtam, hogy megvan a sajt tudata, és most a talaj közelében mesterkedik valamiben. Odapillantok, és látom, hogy Tahu átalakul. Hat arany páncéldarab formálódik köréje, és eszembe jut ez a különös másik terv. Ez ragyogó stratégia, és remélem, hogy Tahu képes lesz megvalósítani.


25. fejezetSzerkesztés

A figyelem egy pillanatnyi kihagyása lehetővé tette, hogy Makuta szétszórja a páncélt, és látom, amint az ellenség szedi fel azokat. Minden, amit tehetek, az, hogy kivédem Makuta támadását, de nem segíthetek Tahunak. Nem szívesen, de mégis Makutra figyelek ismét, és kénytelen vagyok megfeledkezni a lábamnál zajló csatáról.


26. fejezetSzerkesztés

Teridax, a Makuta, nem tétovázni, hogy a rendelkezésére álló minden erőt felhasználjon. Én azonban tekintettel vagyok az alattam lévőkre is. Óvatos vagyok, és nem engedem szabadjára teljes erőmet, mert nem akarok ártani nekik. Visszafogottságomért azonban drága árat fizetek, és Teridax érzi ezt. Már nem sokáig tudom késleltetni a vereséget.


27. fejezetSzerkesztés

Közelgő vereségem ellenére még tudok elég időt szakítani arra, hogy megnézzem, mit ért el Tahu. Szerencsére társai segítségével sikerült visszaszereznie az arany páncélt, és már azok igyekszik, hogy magra öltse. Minden aprócska remény és gondolat arra irányul, hogy segítse Tahut. Sikerülnie KELL!


28. fejezetSzerkesztés

Nem! Figyelmem megosztása szinte mindenki számára végzetes. Makuta lábra áll és arra készül, hogy felmorzsolja ellenségeit. Még saját Rahkshiait is a földbe tapossa! Már csak egyetlen esély van arra, hogy mindenki megmeneküljön…


29. fejezetSzerkesztés

Meghajolva, és közel a vereséghez, érzem az erő hullámzását, amint Tahu arany páncélját használva még a Rahkshi nyomát is eltünteti. A Rahkshi páncélt hordozó kraata férgek elporladnak, a harcosok üres páncéljai pedig a földre hullnak.


30. fejezetSzerkesztés

Makuta érzékeli Rahkshi népének sorsát, és taposás közben megáll egy pillanatra. Ez eléhg időt ad nekem arra, hogy megtegyem a végső mozdulatot. Minden maradék erőmet összeszedve, viharvert testemet kényszerítem, hogy hatalmas lendületet vegyen, és mellbe taszítsa Makutát. Tökéletes az időzítés: mögötte, észrevétlenül, a dzsungel hold jelenik meg és borotválja le Makuta fejét egyetlen lendülettel. Folytatom a támadást, és összeomló alakját sikerül népemtől távolabbra lendítenem. Fáradtan, de elégedetten figyelem, amint fényei kialszanak. Makutának vége.


31. fejezetSzerkesztés

Kimerült vagyok, de érzékelőim követik a két holdat, amint azok spirális pályán közelednek a becsapódás helyszíne felé. Bara Magna megrázkódik a kettős becsapódás hatására, és por, víz és növényzet borítja el az eget. Spherus Magna ismét egy világ. De vár még rám egy utolsó feladat.


32. fejezetSzerkesztés

A Rahkshi és a Makuta veszély elmúlt, de figyelemmel kell kísérnem, amint a Skakdi és a Skrall nép maradékai megadják magukat. A régi robottestemből előmászó matorán nép tagjai csatlakoznak az Agorihoz, a Toához és a Glatorianhoz, akik mindannyian új otthonukat csodálják. Sokat kell még tanulniuk egymástól, és már látom is, amint egyik csoport a másik segítségére siet.


33. fejezetSzerkesztés

Energiám utolsó fellobbanásával teljesítem a sors akaratát. Az Életmaszk energiaforrásainak utolsó tartalékait is felhasználva segíti a növényzet gyarapodását, víz szivárog a felszínre, hegyek emelkednek fel, a homok termékeny talajjá változik. A ragyogás, amely Spherus Magna valaha volt, ismét megjelenik, és pedig érzem, hogy gyengülök…


34. fejezetSzerkesztés

Tisztelettel emlékszünk meg Mata Nuiról, és mindazokról, akik mellette küzdöttek. De Mata Nui ideje lejárt. Sorsa beteljesedett, de sokunk sorsa még nem ismeretes. Barátaim, induljunk új kalandok felé.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki